2014. augusztus 20., szerda

6. rész

A több fogásos vacsora után átmegyünk egy másik fülkébe, hogy megnézhessük az aratásnapi összefoglalót. Meglepődök, amikor Finnick-et a kanapén ülve találom, ujjaival a kárpit anyagát piszkálja, és fel sem tűnik neki, hogy beléptünk a helyiségbe.  
- Szia, Finnick – köszön Arielle. – Sajnálhatod, hogy kihagytad a vacsorát, a kedvenc sütidből duplamennyiséget sütöttek csak a te kedvedért. – Finnick némán nézi Arielle-t, aztán a tekintetét rám szögezi. Nem tudom miért, de zavar, hogy tengerzöld szemeivel vizslat, miközben rajtunk kívül még hárman is vannak a szobában, és mindannyian minket bámulnak. Race egy csokis muffint töm a szájába, és ledobja magát a kanapéra. Közben a fejét ide-oda forgatja Finnick és köztem, majd egy horkantás szerű hangot ad ki. Érzem, ahogy az arcom lángba borul, és gyorsan lehajtom a fejem, hogy a hajam valamennyire eltakarja a reakciómat.
Helyet foglalok Arielle mellet, majd néma csendben bámulom a képernyőn megjelenő kiválasztottakat. Az Első körzetben szinte még ki sem húzták a két nevet, máris akad önként jelentkező. Egy magas, szőke lány, akinek egyetlen pillantása elég, hogy a hátamon a hideg futkosson, és egy pofátlanul magabiztos, izmos fiú. A Második körzet fiú kiválasztottja szintén önként jelentkezik, a társa pedig egy vörös hajú lány. Az első dolog, ami az eszembe jut róla, hogy gyönyörű, de veszélyes. A Hármas körzet kiválasztottjai átlagosnak tűnnek, mind a fiú, mind a lány vézna, de még is egészségesnek látszanak. A képernyő a Negyedik körzetre vált, képtelen vagyok visszanézni a sorsolást, így lehunyom a szemem, és csak hallgatom az eseményeket. Az Ötödik körzet következik, a színpadon egy tizenkét éves kislány és egy tizenöt éves fiú áll, mindketten kétségbeesett arcot vágnak. Race nevetve figyeli, amikor a Hatodik körzetben felolvassák a fiú nevét, aki ezek után szökéssel próbálkozik, de a Békeőrök hamar utolérik, és a színpadra ráncigálják. A Hetedik körzetben, a lánynak kell egy perc, amíg eljut a tudatáig, hogy a nevét hallja, így egy ideig mozdulatlanul áll, ezért egy Békeőr megragadja a karját. Ekkor a szőke lány keze ökölbe szorul, nagyot ránt a karján, és mivel a Békeőr nem számított rá, váratlanul éri, így sikerül kiszabadulnia a szorításból, majd felszegett állal sétál a színpadra. A szemei dühtől izzanak. A Nyolcadik körzetben egy – a gyönyörű ruhája alapján -, tehetősebb családból származó lányt húztak ki, valószínűleg soha nem kellett nélkülöznie és mindent megkapott, amit csak akart, ugyanis a neve hallatán toporzékolni és hisztérikázni kezd, és azt hajtogatja, hogy már pedig ő nem fog részt venni a Viadalon, csakhogy a Békeőrök ezt máshogy gondolják. A lány jelenete után a tizenhárom év körüli sovány, beesett arcú kisfiú megszeppenve lép a színpadra.  A Kilencedik körzet lány kiválasztottja egész jól tartja magát, legalábbis addig, amíg fel nem olvassák a társa nevét, ekkor zokogva rogy össze a színpadon. A tömegből egy magas, zömök, szőkésbarna srác lép elő, a fiú láttán Blee szörnyülködni kezd, mert a karját ronda sebhelyek borítják
-Valószínűleg egy ostor okozhatta – közli halkan Arielle.
A Tizedik és Tizenegyedik körzetből átlagosnak tűnő gyerekek kerülnek kihúzásra. Egy hosszú vörösesbarna hajú lány, sápadt arccal és apró zöld szemekkel, egy alultáplált, alacsony tizennégy-tizenöt éves srác, és két sötétbőrű szintén szegényebb kiválasztott. A Tizenkettedik körzetben egy tizenöt év körüli vékony, fekete hajú, szürke szemű lány sétál a színpad felé, amikor is az egyik kordon mögül egy tíz év körüli kisfiú rohan felé. A lány eddig érzelemmentesnek tűnt, de most az arcára kiül a félelem. A kisfiú hirtelen megtorpan, ahogy egy Békeőr elállja az útját. Lélegzet-visszafojtva figyelem az eseményeket, de szerencsére egy lány – aki kiköpött olyan, mint a kiválasztott, csak fiatalabb kiadásban -, gyorsan odasiet és elrángatja onnan a kisfiút. A kamera mutatja, ahogy a lány kézen fogva egy asszonyhoz viszi. Az asszony szoknyájába egy másik, alig hét éves kisfiú csimpaszkodik, és sír. A lány családja… A látványtól összeszorul a szívem.
Az ismétlés véget ér, de én még mindig mereven bámulom a most már sötétségbe borult képernyőt. Vajon melyikük lesz az én gyilkosom? Hogyan fogok meghalni? Egy kést döfnek belém, egy nyíl fúródik a koponyámba, vagy csak egyszerűen éhen halok? Egy biztos: nincs esélyem. Nem értek a fegyverekhez, de ha értenék is, akkor se lennék képes bárkit is megölni, még ha az életem is a tét, vagy az, hogy újra láthassam a családom.
Meg fogok halni.
Csak abban reménykedhetek, hogy gyors halálom lesz, hogy a szeretteim ne lássanak szenvedni.
Lehajtott fejjel bámulom a szoknyám, mikor egyszer csak valami foltot hagy rajta. Majd egyre több kis sötét kör követi. Sírok… Fogalmam sincs, hogy eddig, hogyan sikerült visszatartanom, de most egyenesen zokogok.
- Annie… - hallom meg Arielle fojtott hangját, és érzem, hogy a kezét vigasztalás képen a vállamra teszi. Jól esik a gesztus, de nem sikerül megnyugodnom tőle. A szememet elhomályosító könnyfátyolon keresztül Finnick-et keresem a tekintetemmel. Meggyötört arccal néz vissza rám, és úgy tűnik, tehetetlennek érzi magát.
Hozzá akarok bújni, át szeretném ölelni, szükségem van a vigasztaló karjaira. Hirtelen már nem érdekel, hogy nem vagyunk egyedül. Szükségem van rá.
A következő pillanatban szorosan mellé préselődök, az arcomat a vállába fúrom, a tenyeremmel a pólója anyagát markolászom. A derekamat két kéz fogja körül, a karjaival erősen von magához, az állát a fejem búbján pihenteti, és vigasztaló szavakat suttog a levegőbe.   

7 megjegyzés:

  1. Kedves, Swarley.
    Imádom a történetedet. :> Ez a fejezeted is nagyon jól sikerült, mint az összes többi. Már régen írni szerettem volna neked, de csak most sikerült időt szakítanom rá. Szeretem a főszereplődet, mert olyan igazi, valós érzelmekkel és gondokkal. Reálisan látja az életet, az esélyeit a Viadalon és a Finnickel való kapcsolatát. :) Igazán egyedi és hiteles alakítás. Finnick személyéről pedig ne is beszéljünk. Szintén odáig vagyok érte. :D
    Nekem is van egy sztorim, ami az Éhezők Viadalán alapul, viszont az a jövőben játszodik, a 125. Viadalon. :P De a főszereplő Finnick és Annie unokája. :P
    Gazdagodtál egy újabb feliratkozóval. Puszi.
    Üdv, Jamie
    További sok sikert. :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Jamie!
    El sem tudom mondani, mennyire jól esnek a szavaid. Örülök, hogy tetszik a történetem, és köszönöm, hogy feliratkoztál, komolyan feldobtad az estémet. =)
    Hú, bevallom most megnyugtattál, ugyanis egy kicsit elbizonytalanodtam Annie és Finnick személyiségét illetően, úgyhogy örülök, hogy így látod. Tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy köszönöm szépen, nagyon jól esik olvasni a kommented. =)
    Szívesen beleolvasnék a történetedbe, esetleg van hozzá valami link vagy elérhetőség? =)
    Neked is sok sikert mindenhez. =)
    Üdv, Swarley. =)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Swarley!
      Örülök, hogy sikerült jó kedvre derítenem téged. :D
      Ne bizonytalanodj el a karakterek személyiségét illetően, mivel szerintem mindegyik nagyon ott van. :>
      A sztorim még sehol sem elérhető, de majd lesz és akkor értesíthetlek. Egyelőre ez az egyetlen blogom létezik: http://agyszulemenyeim.blogspot.ro/ Ha van kedved nézz be nyugodtan, a véleményedre is kíváncsi lennék. :)
      Egy kérdésem lenne: Szereplők oldalt nem készítesz, mivel nagyon kíváncsi vagyok már rájuk? :D
      Várom a folytatást. :)
      Üdv, Jamie.

      Törlés
  3. Kedves Jamie!
    Még egyszer köszönöm, hogy írtál, és amint közzé teszed a történeted, írj nekem, mert kíváncsi lettem rá. =) A másik blogodat pedig mindjárt meglesem. =)
    Tervezek a szereplőkről oldalt csinálni, igazából már meg is vannak hozzá a képek, de mikor felöltöttem őket, valamiért nem tetszettek, de előbb-utóbb az is lesz az oldalon. =)
    Üdv, Swarley.

    VálaszTörlés
  4. Drága Swarley!

    Eldöntöttem, hogy teljesen őszinte leszek veled, de kérlek, ne ijedj meg, semmi olyan! Tehát, amikor megpillantottam, hogy mibe vágtad a fejszédet, kicsit elszorult a torkom. Emlékszem még azokra az időkre, mikor a What Ifet vezettem, és kritikát kértem azon a blogon, ahol te is tevékenykedtél. Szerencsémre pont te írtad meg a kritikám, aminek köszönhetően kaptam egy lelkes, és végtelenül szimpatikus olvasót. Annak a korszaknak már vége van, nem is mostanában fejeztem be a történetet, de gyakran nézegetem a régi kommentjeimet azon a blogon, hogy erőt merítsek belőlük. Te pedig annyiszor írtál, hogy a neved örökre bevésődött a "Bloggerek akiknek a sírig hálás leszek" listámra. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mikor megpillantottam, miről is szól ez a történet, rossz érzés lett úrrá rajtam. Nem miattad, nem is a te hibád, hanem az enyém. Egyszerűen nem akartam több olyan fanfictiont elolvasni, aminek ez a pár a főszereplője, mert azt gondoltam, hogy sebeket fog felszakítani. Nem titkolom, hogy a WI megírása igenis fájdalmat okozott nekem, hiszen nagyon odavagyok Finnért, a mai napig. Egy ideig kerülgettem a blogodat. Állandóan kiikszeltem, mondván nekem nincs arra még egyszer szükségem, hogy többet olvassak a szerelmük megpróbáltatásairól, mert ők nem ezt érdemelték. A napokban tévedtem megint ide, és tudod, mit éreztem? Bűntudatot. Eszembe jutott, te mennyit támogattál, hogy hányszor szóltál hozzá az egyik olyan dologhoz az életemben, amire büszke vagyok. Így hát elszántam magam, és nekiugrottam a történetednek.

    VálaszTörlés
  5. Már az elején mondtam, hogy őszinte leszek, szóval kezdem a kevés negatívummal. Először is: annyira rövidek a részek! Volt olyan, amelyiket egy perc alatt kinyírtam, és utána csak pislogtam, hogy hoppá, ennyi volt? Három részedet is simán össze lehetne vonni, komolyan. Inkább hozz részeket ritkábban, de azok terjedelmesek legyenek, hidd el, azt sokkal jobb olvasni. Az aratást véleményem szerint egy picit összecsaptad, de meg kell jegyezzem, hogy egyáltalán nem írsz rosszul! A stílusod kellemes, nincsenek érthetőségi hibáid, sem szóismétlések, és még durva helyesírási hibáid sem. Én jobban örültem volna, ha a találkozásukat nem pontosan olyanra írod, mint amilyen abban a videóban (oké, itt lehet, hogy közrejátszik az, hogy én teljesen máshogy gondoltam ki azt, ahogy ők ketten megismerkedtek.), hanem a saját fantáziádra bízod a dolgot. Ettől függetlenül nagyon jól leírtad, sok-sok gyakorlással még királyabb is lesz a dolog, hidd el. Azokra a karakterképekre én is nagyon kíváncsi vagyok, lehetne az előbb-utóbból inkább előbb?:3
    Nem ígérem, hogy mindig itt leszek, de ez egyáltalán nem a történeted minőségének a hibája, sokkal inkább annak, hogy én már tényleg le szeretném zárni magamban ezt a témát. Remélem nem sértettelek meg, mert egyáltalán nem volt szándékomban, sokkal inkább bátorítani szeretnélek, ugyanis egyáltalán nem rossz, az, amit csinálsz! Meg van benned a tehetség, csak kicsit jobban rá kell feküdnöd a részletességre, és szuper lesz, meglátod.
    Nagyon nagy öleléssel,
    Flo

    VálaszTörlés
  6. Drága Flo!

    El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok, hogy írtál, és szeretném külön megköszönni az őszinteségedet. Megértem, milyen nehéz lehetett neked, biztos vagyok benne, hogy a What If írása közben a szereplők egészen hozzád nőttek, sajátodnak érezted őket. Furcsa lehet, most így viszont látni őket, főleg, hogy máshogy képzelted a találkozásukat, egészen más háttértörténetet álmodtál meg nekik, és sorolhatnám tovább.
    A történetet eredetileg egy füzetbe írtam le, és magam is meglepődtem, hogy az első vázlattal milyen hamar elkészültem, hiszen korábban még semmit sem sikerült végig írnom. Akkor már ismertem a blogodat, de még csak hébe-hóba olvasgattam a részeket, és csendben követtem az eseményeket. Aztán egyre jobban megszerettem a történetedet, többször hozzászóltam a részekhez, izgatottan vártam az újabbakat, és egyszerűen imádtam az egészet. Ekkor már A 70. Viadal átesett a begépelésen, és az első javításokat végeztem rajta, de teljesen elbizonytalanodtam, hogy kimerjem-e rakni bárhová is. Nagyon sokáig azon gondolkodtam, hogy inkább megtartom magamnak. Féltem, hogy esetleg azt fogják gondolni, hogy bizonyos dolgokat tőled loptam. Féltem, hogy talán te is ezt fogod hinni, és megharagszol rám. Nem tartottam fairnek veled szemben, hogy ugyanazzal a szereplőpárossal írok történet. Úgyhogy nagy kő esett le a szívemről, hogy végül írtál nekem.
    Utólag már én is látom, hogy rövidre sikerültek a részek, írás közben valamiért úgy gondoltam, hogy hosszabbak lesznek. A későbbiekben, főleg az Arénás részeknél, lesznek hosszabb terjedelműek is, de lehet, hogy megfogadom a tanácsod, és összevonok egy-kettőt. Igazából tényleg a videó hatására kezdtem bele egy róluk szóló fanfictionbe, ha azt nem látom, most a történetből semmi sem lenne – vagy talán más szereplőkről szólna -, ezért maradtam végül ennél az elképzelt találkozásnál.
    Egyáltalán nem sértettél meg, sőt! Sajnos hajlamos vagyok elbizonytalanodni, de neked sikerült most lelket öntened belém. Tudom, hogy még rengeteget kell gyakorolnom, megpróbálok jobban ráfeküdni a részletességre, és még egyszer köszönöm az őszinteségedet, és azt is, hogy írtál nekem.
    Ami pedig a karakterképeket illeti, megpróbálom minél előbb feltenni őket, csak néhány szereplővel nem vagyok teljesen kibékülve, úgyhogy lehet, hogy keresgélek még. =)

    Swarley

    VálaszTörlés