2014. szeptember 14., vasárnap

11. rész

Sziasztok, végre meghoztam az új részt. Sajnálom, hogy csak most, de péntek-szombat osztálykiránduláson voltam, ma meg túlságosan gyorsan elrepült az idő. Különben nagyon jól éreztem magam, Veszprémben és Csopakon voltunk, na, de nem is húzom tovább a szót. Kellemes olvasást. :) 

Alaposan elfáradtam a mai nap során. Szinte belesüppedek a kényelmes ágy matracába, és még a kisujjamat sem tudom megmozdítani a kimerültségtől. Hallom, ahogy az automata ajtó kinyílik. Fel akarom emelni a fejem, hogy megnézzem ki jött, de minden porcikám tiltakozni kezd az egyszerűnek tűnő mozdulat ellen, így végül fekve maradok.
- Szia, Annie – hallom meg Finnick hangját. Köszönni szeretnék neki, de csak nyöszörgésszerű hang jön ki a torkomon, amin Finn nevetni kezd.
- Egyáltalán nem vicces. Teljesen kikészültem. Minden izmom fáj – mondom sértődötten, amiért jól szórakozik a nyomoromon.
- Igen, hallottam róla. Mikor visszaérkeztem Blee elmesélte, hogy elég ramaty állapotban vagy, úgyhogy hoztam neked egy krémet. Ez majd segíteni fog. – Nagy nehezen felemelem a fejem, és látom, hogy Finnick egy zöld színű tubust tart a kezében. 
- Mi van a homlokodon? – Eszembe jut, hogy még nem mostam le a festéket, amit Olivia korábban rám kent. Dörzsölgetni kezdem a felületet, de a festék már teljesen rászáradt a bőrömre, így hiába próbálom, nem jön le róla.
- Csak egy kis festék, később majd lemosom valahogy, de most nincs hozzá energiám – mondom, miközben a fejem magától visszahanyatlik a párnámra.
Finnick leül mellém az ágyra, lecsavarja a tubus tetejét, és egy kisebb adagot a kezére nyom, majd összedörzsöli a két tenyerét.
- Biztos, hogy hatásos? – kérdezem, miközben nagy nehezen törökülésbe tornázom magam.  – Elég érdekes színe van…. - Nézek rá az undorító zöldes krémre, ami beborítja Finnick kézfejét.
- Annie Cresta, nem mondták még neked, hogy nem szép dolog a külső alapján ítélkezni? – kérdezi, majd egy kisebb adagot az orromra ken.
- Nem tudom, hogy neked volt-e már valaha izomlázad az orrodban, de nagyjából ez az egyetlen testrészem, ahol nem érzek semmiféle fájdalmat.
- Na, látod, hatásos a krém – mondja mosolyogva, mire én csak a szemeimet forgatom.
Finnick alaposan a bőrömbe masszírozza a krémet, miközben elmesélem neki mi mindennel ismerkedtem meg a kiképzés alatt. Hálásan lélegzem fel, mikor a fájdalmam minimálisra csökken. Továbbra is sajognak a végtagjaim, de határozottabban kevésbé, mint korábban.
- A baltával sokat gyakoroltam, Olivia és Tayson rengeteget segítettek nekem. Azt mondták, hogy a végén egész ügyesen belejöttem, és szerintem holnap még tovább fejlődhetek. Talán ezt kéne bemutatnom a Játékmestereknek is. Te mit gondolsz róla?
- Szerintem jó ötlet, ha ügyes vagy, ezzel több pontot szerezhetsz, mint mondjuk azzal, hogy bemutatod, fel tudsz ismerni néhány mérgező növényt.
- De mi van akkor, ha elrontom az egészet, és alig kapok majd pontot? Így a többiek tudni fogják, hogy könnyű célpont vagyok. – A hangom teljesen kétségbeesettnek hangzik, és ezt Finnick is észreveszi.
- Annie… - suttogja, majd szorosan a karjaiba zár. Hozzábújok, és beszívom a már jól ismert jellegzetes illatát, amitől máris biztonságban érzem magam. -  Minden rendben lesz. 
Egy ideig csönd van a szobában, majd Finnick egy nagy sóhajtás kíséretében kibontakozik az ölelésből, és mélyen a szemeimbe néz.
- Ami most következik, azt nem fogod szeretni, de muszáj, hogy felkészítselek az Arénára. Igazából, már korábban el kellett volna kezdenem… Szóval az első és legfontosabb dolog, hogy messziről kerüld el a vérfürdőt. Amint meghallod a gongot, fuss. Minél messzebb a többiektől, és rejtőzz el. 
Némán bólintok, és eszembe jut, hogy Eaten ugyanezzel a tanáccsal búcsúzott el tőlem.
- A Viadal kezdetén megkezdődik a Hajtóvadászat. Győződj meg róla, hogy a lehető legbiztonságosabb helyen vagy, minél messzebb a többiektől.
- Rendben. Először futás, majd búvóhelykeresés és kerüljem el a többieket – ismétlem meg Finnick szavait, csakhogy lássa, odafigyelek arra, amit mond, és megpróbálok minden információt memorizálni.
- Víz nélkül nem bírod majd sokáig, úgyhogy minél előbb keress valami patakot vagy tavat. Figyelj oda a kiképzésen, a növényekről nem csak azt mondják el, hogy ehetőek-e vagy sem, hanem más tudnivalókat is elárulnak róluk, például, hogy milyen nagy a vízigényük. Ez sokat segíthet, amikor ivóvizet keresel. Ahogy a talaj állapota is nyújthat némi támaszpontot. A száraz, kirepedezett föld közelében semmit sem fogsz találni.
Most, hogy végig gondolom a hallottakat, az állomáson tényleg elmondták, hogy melyik növény hol fordul elő, emlékszem, hogy volt egy-kettő, amivel csakis víz közelben találkozhatok. Holnap megkérem az állomáson segédkező nőt, hogy újra ismételje el a tudnivalókat.
Finnick további tanácsokkal lát áll. A lelkemre köti, hogy ne gyújtsak tüzet, mert ezzel elárulom a tartózkodási helyzetem, és a hidegben inkább ássak egy gödröt, és temessem be magam a földbe. Azt is elmondja, hogy nem fog fölöslegesen ajándékot küldeni, csak ha szükségem van rá, vagy ha ezzel akar üzenni valamit.
Próbálok minden egyes szót az emlékezetembe vésni, és nagyon remélem, hogy lesz lehetőségem alkalmazni is őket. Ez csak akkor fog megtörténik, ha nem halok meg azonnal a vérfürdőben.

Nem tudok elaludni. Egész éjjel egyik oldalamról a másikra forgolódok, aminek hála sikeresen a lábamra tekeredik a takaró. A vacsoránál még egész jó kedvem volt, a többiek beszélgetését hallgatva megfeledkezhettem a Viadalról, de most, hogy egyedül vagyok a sötétben, másra sem tudok gondolni. Akárhányszor lehunyom a szemeimet, a Hivatásosokat és a többi olyan kiválasztottat látom magam előtt, akik úgy mozognak a fegyverekkel, mintha azok hozzájuk tartoznának. Elképzelem, ahogy a Kilences fiú könnyedén felemel egy több kilós vasgolyót, majd egy jól irányzott mozdulattal több méterre a távolba hajítja.    
Képtelen vagyok tovább feküdni. Kisétálok a szobából és a nappali felé indulok. Legszívesebben Finnick-hez mennék, mert tudom, hogy mellette képes lennék elaludni, de ma is elment.
Szomorúan felsóhajtok.
- Ki az? – kérdezi egy ismerős hang.
- Annie vagyok – válaszolom Arielle-nek. - Miért ülsz egyedül a sötétben?
- Fényérzékeny vagyok. – A körvonalaiból látom, ahogy vállat von. Nem hiszem, hogy ez az igazi oka, de nem kezdem el faggatni. Arielle tapsol egyet, mire az egyik lámpa felgyullad. – Nem tudsz aludni?
- Eltaláltad – huppanok le mellé a kanapéra.
- Én se tudtam, mielőtt bekerültem az Arénába. Aztán ott sem nagyon pihenhettem, mert a többi Hivatásos a véremre szomjazott.
- Miért? Mit csináltál?
- Mondjuk azt, hogy megnehezítettem a dolgukat – nevet. – Már a játék kezdete előtt csatlakoztam az Első és a Második körzet kiválasztottjaihoz. Gondolom, tisztában vagy azzal, hogy az Arénában senkiben sem bízhatsz, és előbb-utóbb minden szövetség felbomlik. Nem vártam meg, amíg ez bekövetkezik, így egyik éjjel, még a Viadal legelején, elvállaltam az őrködést, aztán megléptem a fegyverekkel és a többi felszereléssel. A nézőknek tetszett ez a lépés, mert ezek után sorra kaptam tőlük az ajándékokat. A többiek viszont a játék végéig engem akartak elkapni, de…
- Megölted őket, mielőtt alkalmuk nyílt volna rá – fejezem be helyette a történetet.
- Igen, pontosan így történt.
Elképzelem, ahogy Arielle egy erdőben bujkál, miközben tudja, hogy többen is a halálát kívánják. Rengeteg kitartásra és odafigyelésre lehetett szüksége, hogy kibírja a Viadal végéig, és ne kövessen el semmilyen apró hibát, ami a vesztét okozhatja.   
- Én nem lennék képes embert ölni – suttogom.
- Tudom, Annie. Ezért is tanácsoltam a túlélésre való összpontosítást. Fölösleges lenne a fegyverekkel vesződnöd, ha később nem fogod tudni hasznosítani a tanulmányaidat. Az egyetlen oka, amiért azt ajánlottam, hogy valamennyire azért ismerkedj meg velük, hogy valamit be tudj mutatni a Játékmestereknek. Szeretik, ha a játékosok valami látványos mutatvánnyal rukkolnak elő.
- Finnick-kel már megbeszéltem, hogy majd a baltával trükközök valamit, a Hetedik körzet kiválasztottaival töltöttem a mai napot, és sokat segítettek. – Arielle figyelmesen hallgat végig. - Különben Race tudja már mit fog csinálni?
- Igen, tudja, a késes tudásával fogja elkápráztatni a Játékmestereket. – Beugrik, hogy láttam ma gyakorolni, és minden egyes alkalommal a bábu közepébe talált. Még úgy is, hogy egyszer háttal állt neki…
- Azt hittem nem jó, ha a többiek megtudják, hogy miben vagyunk jók – gondolkozom hangosan.
- Többnyire nem is, de Race-nek bizonyítani kell, hogy az Első és a Második körzet befogadja. – Eszembe jut, hogy az egész napot velük töltötte, és remekül elszórakoztak együtt.
- Miért akar csatlakozni hozzájuk? Én frászt kapok tőlük.
- Úgy gondoltuk szükségünk lesz néhány fegyverre, ahhoz pedig, hogy szerezzen, részt kell vennie a vérfürdőben. Így kevesebben akarják majd megölni.
- Kockáztat? – kérdezem pislogva.
- Race nyerni akar, Annie. Bármit megtenne a győzelemért. – Arielle komolyan a szemembe néz. Mintha nyomatékosítani akarna valamit. Mit is mondott korábban? Senkiben se bízhatsz az Arénában. Pedig a vonaton leszámítva, Race végig kedvesen viselkedett velem. Elkapott, mikor elvesztettem az egyensúlyom, segített felszállni a szekérre, biztatóan rám mosolygott a kiképzésen, és a reggelinél is rendes volt velem.
Lehet, hogy ezzel akarja elérni, hogy megbízzak benne?
Talán Olivia és Tayson is ugyanezért barátkoztak ma velem.
Aztán, amint lehetőségük lesz rá, megölnek.

8 megjegyzés:

  1. Drága Swarley!
    Újra itt vagyok, és mivel az előző részhez sem volt alkalmam írni (ami azt illeti, sajnálom, hogy e hónapban még nem szakítottam időt a kommentelésre), gondoltam ebben a kommentben összegzem az ahhoz a fejezethez kapcsolódó gondolataimat is. De még mielőtt belefognék, megjegyzem, most is nagyon tetszett mindkettő!
    Annie-t még mindig nagyon szeretem, szóval ne csodálkozz, ha ezentúl is minden fejezeted alatt ódákat zengek majd, hogy mennyire eltaláltad az ő karakterét. Mert bizony eltaláltad. :) Aztán itt vannak az új szereplőink, Olivia és Tayson. Míg Annie-t a testvéreire, engem két osztálytársamra emlékeztetnek, akik nagyon közel állnak hozzám, így mondanom sem kell, hogy mennyire pozitív róluk az első benyomásom. Remélem, sokszor találkozunk még velük a történet folytatásában is, ahogyan azt is, hogy Annie utolsó néhány gondolata végül nem igazolódik be. (Hú, nem tudom értelmes volt-e ez a mondat, de a fránya megfázás miatt nem vagyok kifejezetten formában...) És bízom benne, hogy Race sem azért viselkedett kedvesen, hogy átvágja a főszereplőnket, ugyanis én egyre jobban kedvelem őt is.
    Azt még muszáj elmondanom, mennyire aranyos volt az a kenőcsös jelenet Finnickkel. :D
    Mellesleg örülök, hogy jól érezted magad az osztálykiránduláson, én már alig várom a miénket, de sajnos még messze van... :)
    Szokásom szerint várom a következőt, és megpróbálok majd minél hamarabb írni!
    Ölel,
    Dara

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dara!
      Köszönöm, hogy írtál nekem, öröm olvasni a kommentedet. :) Hihetetlen jó érzés azt olvasni, hogy szereted a történetet, és még inkább örülök, hogy ennyire pozitív véleménnyel vagy Annie-ről. Neked hála, már egyáltalán nem vagyok bizonytalan a személyiségét illetően. :)
      Örülök, hogy Oliviát és Tayson-t is szimpatikusnak találtad, azt meg, hogy beigazolódik-e Annie utolsó néhány gondolata a későbbiekben kiderül. Ami pedig Race-t illeti, jó olvasni, hogy egyre jobban megkedveled, nekem ugyanis az egyik kedvencem lett a történet folyamán. :)
      Na, igen a kenőcsös jelenetet én is szeretem. :)
      Különben a kiránduláson nagy mázlink volt az idővel kapcsolatban, mindig csak akkor esett, mikor már mindegy volt, például este vagy a hazafele úton. :D Ti mikor fogtok majd menni amúgy? :)
      És jobbulást. :)
      Ölel,
      Swarley

      Törlés
    2. Nem is kell bizonytalannak lenned Annie miatt, hiszen tényleg nagyon kellemes az ő szemszögéből olvasni a történetet, az eddig olvasott 11. fejezet alatt egyszer sem volt idegesítő vagy hasonló.
      És van egy sanda gyanúm, hogy Race nekem is nagy kedvencemmé válik majd a történet előrehaladtával. Most már akármit is tesz, vagy éppen nem tesz, akkor sem fogom nem szeretni. :)
      De jó nektek, hogy jó időtök volt, velünk nagyon kitolt legutóbb az időjárás. A szél úgy fújt, hogy csaknem lehámozta rólunk a kabátot/pulcsit (a fákat is rendesen megdöntötte) és farkasordító hideg volt, hozzá teszem, május végén. Én majdnem kockára fagytam éjjel. :D Ja, és esett is, pont akkor, mikor leszálltunk a buszról. Egyébként ebben a tanévben szintén május végén ejtjük meg az utazást, remélem, kevésbé rossz időben.
      És köszönöm. :)

      Törlés
    3. Juj, ennek nagyon örülök, remélem, hogy a későbbiek során sem lesz idegesítő. :)
      Hajrá Race! :D Barátnőm előrébb tart a történet olvasásában, és ő valamiért nem kedveli különösebben, elég közömbösen áll hozzá, szóval örülök, hogy megszeretted. :)
      Hú, hát ez elég rossz lehetett, de az biztos, hogy később is emlékezni fogtok még a kirándulásra. :D Remélem, idén jobb időtök lesz. :)
      Nálunk induláskor rendesen zuhogott, szóval kicsit megijedtem, hogy megázunk, de szerencsére Veszprémben kellemes idő volt, aztán az esti vihar után másnapra olyan szép napsütésre ébredtünk, hogy mindenki pólóban mászkált. :)

      Törlés
    4. Biztosan nem lesz, bízom Annie-ben és benned. ;D
      Nem tudom, én már az elejétől fogva kedvelem, mint említettem, szeretem a hozzá hasonló karaktereket. :)
      Emlékezni fogunk bizony! Azóta is, ha szóba kerül az osztálykirándulás, az az első dolgunk, hogy leszögezzük; csak olyan helyre megyünk, ahol van fűtés. Persze a fagyoskodás mellett eszméletlenül jól éreztük magunkat. :)
      Mostanában elég kiszámíthatatlan az időjárás, szóval tényleg örülök, hogy nektek ilyen szerencsétek volt vele. :)
      Na, tovább nem rontom itt a levegőt, inkább megyek vissza tanulni, a következő fejezethez pedig remélem, hogy minél hamarabb tudok majd írni. :)

      Törlés
    5. Hú, hát nagyon reméljük Annie-vel, hogy rászolgáltunk a bizalmadra, azon leszünk, hogy ne okozzunk csalódást a későbbiekben sem. ;)
      Különben én is kedvelem a Race-hez hasonló karaktereket. :)
      Ezen most jót mosolyogtam. :D:D Örülök, hogy a jéggé fagyást leszámítva, azért jól éreztétek magatokat. :)
      Tényleg elég kiszámíthatatlan mostanában az időjárás...
      Egyáltalán nem rontod a levegőt, de azért további jó tanulást. :D

      Törlés
  2. Kedves Swarley!
    Jaj, de örülök, hogy elolvastam ezt a részt! Sikerült megnevettetned a kenőcsös jelenettel, Finnick nem okozott csalódást. Újra beleszerettem, kész, még ha a mai új előzetes nem lett volna elég...:D Köszönöm neked, csak így tovább!
    Nagyon ölel: Flo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Flo!
      Én még inkább örülök, hogy elolvastad a részt, és azért is, hogy írtál nekem. :)
      Jaj, de jó, hogy Finnick nem okozott csalódást, és különösen jól esik olvasni, hogy sikerült megnevettetnem téged. :)
      Na, igen az előzetes... Azt hiszem, megyek és újranézem. :D
      Én köszönöm, hogy írtál. :)
      Ölel,
      Swarley :)

      Törlés