2016. január 23., szombat

Búcsú

Drága olvasóim!
Óriási bocsánatkéréssel tartozom, le sem tudom írni elégszer, mennyire sajnálom, hogy elhanyagoltam a blogot. Ahogy egyre közeledett a történet vége, egyre ritkábban érkeztek a részek, gyakran hosszú heteket kellett várni a folytatásra, majd egyszer csak teljesen eltűntem. Az elmúlt hónapok alatt rengetegszer gondoltam az oldalra, rossz érzéssel töltött el, hogy csak így félbehagytam. Ráfoghatnám az iskolára és az egyéb dolgaimra, de igazából már a nyáron sem voltam túl aktív. Néhányszor neki kezdtem az epilógus megírásának, de sosem jutottam el sokáig, és nem is éreztem elég jónak. Már több, mint két éve, hogy egy füzetbe elkezdtem írni A 70. Viadalt. Azóta többször átírtam, javítottam, hogy elfogadható állapotban legyen, de az igazság az, hogy idő közben teljesen eltávolodtam a történettől, és nem hiszem, hogy már sikerül visszatalálnom hozzá. Kényszerből pedig nem lennék képes megfelelő befejezést írni. Azért kezdtem neki a történetnek, mert tudni akartam, min mehetett keresztül Annie a Viadal idején. Suzanne Collins megemlített néhány részletet ezzel kapcsolatban, de nem sok minden derült ki, így úgy döntöttem, megírom, én hogy képzelem el. Azt hiszem, sikerült elérnem, amit szerettem volna, a 40. fejezet utolsó mondata pedig jó lezárást ad a történetnek. Tudom, hogy ígértem még egy epilógust, de semmi sem történt volna másképp, mint az eredeti trilógiában, mindenki tisztában van Annie és Finnick sorsával, így nem is érzem, hogy szükség lenne rá. Nagyon sajnálom, ha ezzel bárkinek is csalódást okozok.
Eleinte csak magamnak kezdtem el írni a történetet, majd a félelmeimet félretéve úgy döntöttem, megosztom veletek is. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen sokan elolvassák majd, és ennyi kedves szót és pozitív visszajelzést kapok. Mindenkinek szeretném megköszönni, aki időt szánt rá, hogy legalább egy részt elolvasson, és még nagyobb hálával tartozom azoknak, akik rendszeresen követték az oldalt, türelmesen kivárták a folytatást és leírták a gondolataikat, véleményüket. Ti vagytok a legjobbak! <3
Terveim szerint nem tűnök el örökre a blogvilágból, szeretnék még írni, és rengeteg ötletem van. Hogy mikor sikerül bármelyiket befejeznem, azt sajnos nem tudom előre megmondani, de reményeim szerint találkozunk még.
Addig is sziasztok, remélem, nem okoztam túl nagy csalódást nektek, és még egyszer szeretném megköszönni, hogy itt voltatok és olvastatok. :)         

2 megjegyzés:

  1. Kedves Swarley!
    Imádtam a blogodat. Majdnem az elejétől kezdve követem a történetet és a végére az egyik kedvencem lett. Teljesen megértem, hogy a vége felé egyre ritkábban sikerült hoznod a részeket, de szerintem az a lényeg, ha az író befejezi a blogot. Szerintem az a legrosszabb, amikor valaki félbehagyja a történetet az olvasók meg várják a következő részt, ami sosem jön már... Nagyon megszerettetted velem Annie karakterét. Amikor a könyvet olvastam csak egy nem annyira fontos karakternek tartottam, aki megőrült a viadal miatt, de így, hogy elolvashattam egy történetet arról, hogy mi történhetett vele... Meg tudom érteni. Szerintem is jó befejezése lett a blognak a 40. fejezet vége. Kíváncsian várom milyen blogötleted lesz a továbbiakban.

    Viki^^ :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Viki!
      Köszönöm neked, hogy ennyire megértő vagy, valamint azt is, hogy ilyen régóta követed a blogot. Ez sokat jelent a számomra. :)
      Igen, a könyveket olvasva nekem is úgy jött át Annie karaktere, mintha egyszerűen csak megőrült volna, ezért is szerettem volna megírni az ő történetét, hogy jobban megértsük, min mehetett keresztül.
      Köszönöm, hogy írtál nekem. :)

      Swarley

      Törlés