Drága olvasóim!
Óriási bocsánatkéréssel tartozom, le sem tudom írni
elégszer, mennyire sajnálom, hogy elhanyagoltam a blogot. Ahogy egyre közeledett
a történet vége, egyre ritkábban érkeztek a részek, gyakran hosszú heteket
kellett várni a folytatásra, majd egyszer csak teljesen eltűntem. Az elmúlt
hónapok alatt rengetegszer gondoltam az oldalra, rossz érzéssel töltött el, hogy
csak így félbehagytam. Ráfoghatnám az iskolára és az egyéb dolgaimra, de
igazából már a nyáron sem voltam túl aktív. Néhányszor neki kezdtem az epilógus
megírásának, de sosem jutottam el sokáig, és nem is éreztem elég jónak. Már
több, mint két éve, hogy egy füzetbe elkezdtem írni A 70. Viadalt. Azóta többször
átírtam, javítottam, hogy elfogadható állapotban legyen, de az igazság az, hogy
idő közben teljesen eltávolodtam a történettől, és nem hiszem, hogy már sikerül
visszatalálnom hozzá. Kényszerből pedig nem lennék képes megfelelő befejezést írni. Azért kezdtem neki a
történetnek, mert tudni akartam, min mehetett keresztül Annie a Viadal idején. Suzanne
Collins megemlített néhány részletet ezzel kapcsolatban, de nem sok minden
derült ki, így úgy döntöttem, megírom, én hogy képzelem el. Azt hiszem, sikerült
elérnem, amit szerettem volna, a 40. fejezet utolsó mondata pedig jó lezárást
ad a történetnek. Tudom, hogy ígértem még egy epilógust, de semmi sem történt
volna másképp, mint az eredeti trilógiában, mindenki tisztában van Annie és
Finnick sorsával, így nem is érzem, hogy szükség lenne rá. Nagyon sajnálom, ha
ezzel bárkinek is csalódást okozok.
Eleinte csak magamnak kezdtem el írni a történetet,
majd a félelmeimet félretéve úgy döntöttem, megosztom veletek is. Sosem
gondoltam volna, hogy ilyen sokan elolvassák majd, és ennyi kedves szót és pozitív
visszajelzést kapok. Mindenkinek szeretném megköszönni, aki időt szánt rá, hogy
legalább egy részt elolvasson, és még nagyobb hálával tartozom azoknak, akik
rendszeresen követték az oldalt, türelmesen kivárták a folytatást és leírták a
gondolataikat, véleményüket. Ti vagytok a legjobbak! <3
Terveim szerint nem tűnök el örökre a blogvilágból,
szeretnék még írni, és rengeteg ötletem van. Hogy mikor sikerül bármelyiket
befejeznem, azt sajnos nem tudom előre megmondani, de reményeim szerint
találkozunk még.
Addig is sziasztok, remélem, nem okoztam túl nagy csalódást
nektek, és még egyszer szeretném megköszönni, hogy itt voltatok és
olvastatok. :)
