14. rész

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várni a folytatásra. Igazából én még most sem vagyok teljesen megelégedve vele, de már nem akartam tovább húzni, így is bűntudatom van egy kicsit...

Remélem azért tetszeni fog nektek. A következő részt pedig jövőhét szombaton teszem fel, és elárulom, hogy már csak pár rész van vissza az Aréna kezdetéig. :) 

A fürdőszobatükör előtt állva jól látom, mennyire sápadt az arcom, mintha valaki egy ecset segítségével fehérfestéket kent volna fel rá. A hajamon maradt egy kis hányás maradék, amitől a vége csomókban összetapadt, a szemeim élettelennek tűnnek, a remegés pedig továbbra sem szűnt meg. Finnick megnyitja a csapot, és ismét egy kis vizet enged a kezében lévő kék rongyra. 

- Nem akarok részt venni a Viadalon. Képtelen vagyok rá.

Finnick nem szól semmit, egy hang nélkül kicsavarja a rongyot, majd tovább nedvesíti az arcom.

- Meg fognak ölni. Remélem, legalább gyorsan végeznek velem. Nem akarom, hogy szenvedni lássatok – mondom, és bár érzem a szavaim súlyát, mégis olyan közömbösen mondom mindezt, mintha egy súgókártyáról olvasnám fel a szöveget.

- Annie… - Finnick szomorúan rám néz, és tudom, fájdalmat okoztam neki, azzal, hogy nem gondoltam végig, mit beszélek.

Nem bírom tovább, a látásom elhomályosodik és sírni kezdek.

- Annyira sajnálom, Finn - mondom zokogva.

Finnick letörli a könnyeimet, az arcomat két keze közé fogja és mélyen a szemeimbe néz.

- Ez nem a te hibád, Annie. Bárcsak megszöktethetnélek valahogy. Az elmúlt napokban a lehetséges megoldásokon agyaltam, de semmire sem jutottam.

- Megszökni? – kérdezek vissza.

- Igen, tudod, a kiválasztottak gyakran megpróbálkoznak vele, de sosem járnak sikerrel. Viszont hallottam egy játékosról, akinek állítólag sikerült. Ez amolyan legenda a Viadalok történetében, senki sem tudja, hogy tényleg megtörtént-e vagy csak egy mese. Körbekérdezősködtem a többi mentornál, és kifaggattam néhány kapitóliumit is, de nem lettem okosabb.

A fejemben a vészjelző ismét megszólal. Ha a Kapitólium rájönne, hogy Finnick mit forgat a fejében, megkínoznák vagy megölnék. Esetleg mindkettő.

- Képes lennél kockáztatni az életedet értem?

- Fel is áldoznám, ha tudnám, hogy ezzel a tiédet megmenthetném. – Meghatódok Finnick szavai hallatán, aztán észreveszek valamit: tengerzöld szemei merészen csillognak. Van valami a tekintetében, amit nem tudok hova tenni. Valami, ami megrémiszt.

Össze kell szednem magam. Muszáj erősnek látszanom, még mielőtt Finn valami őrültséget csinálna. Összeszorított fogakkal felemelem az állam, és egyenesen a szemébe nézek.

- Küzdeni fogok. A családomért és kettőnkért. – Bár a testtartásomtól magabiztosnak látszom, tudom, hogy a remegő hangom az ellentétjéről árulkodik. Finnick halványan elmosolyodik, de a szeméből továbbra sem szűnik meg a korábbi érzelem. Kezével végig simít a karomon, majd szorosan magához ölel. Az arcomat a vállába fúrom, beszívom az ismerős illatát, és megengedek magamnak még egy pillanatnyi gyengeséget.

    

Öt pont. Ennyit látok a nevem mellett felvillanni. Értetlenül pislogok. A Játékmesterek nem látták, hogy mennyire kiborultam, miután sikerült a mutatványom? A pontszám nem magas, de azok után, hogy remegve ejtettem ki a baltát a kezeim közül, aztán pedig engedély nélkül elrohantam, azt hittem gyengének fognak tartani, és két pontnál sem adnak többet.

A többi kiválasztott pontszáma különben vegyes, a kapitóliumiak izgatottak lehetnek, mert született néhány váratlan eredmény. Például Oliviának sikerült nyolc pontot szereznie, ami meglepő lehet a nézők számára, hisz kicsi és gyengének látszik. Persze ők nem tudják, hogy már gyerek kora óta mennyire ügyesen bánik a baltával.

Számomra a legnagyobb meglepetés a Hatos fiú eredménye, ugyanis kétszer akkora, mint én, és a kiképzésen úgy tűnt ügyesen bánik a különböző fegyverekkel, de csak három pontot kapott.

Természetesen Race és a többi Hivatásos mind kilenc és tíz pontot szereztek.

Blee széles mosollyal az arcán közli velünk, hogy mennyire büszke ránk. Van egy olyan érzésem, hogy ha egy pontot kaptam volna, akkor is ugyanezt mondaná. Ettől függetlenül jól esnek a szavai. Otthon az emberek többsége megveti a Blee-hez hasonló felszínes kapitóliumiakat, de nekem még is sikerült megkedvelnem, a szeszélyes személyiségével, az érzékenységével és az őrült kirohanásaival. Végig segített, és kedves volt, és bár tudom, hogy Race többször is az agyára ment, mégis mindkettőnk sorsát a szívén viseli. Ma is rólunk áradozott az ismeretségi körében, ezzel akar segíteni nekünk, hogy minél több támogatót szerezzünk. Azt hiszem, hiányozni fog az Arénában, ahogy a felkészítő csapatom többi tagja is.

A nap további részét gyakorlással töltjük. Bár a szabályok tiltják a kiképzésen kívüli edzést, mi most mégis ezt tesszük, hisz mégis mivel büntethetnének még meg? Most már tényleg csak napok kérdése, bekerülök az Arénába és kezdetét veszi az élet-halál küzdelem.

- Védekezésképpen azokat a testrészeket vedd célba, ahol a legkönnyebben tudsz kárt tenni az ellenfélben, például a nyak, orr, térdek, fülek és szemek. Ne foglalkozz vele, hogy fájdalmat okozol a másiknak, ők sem fognak ezzel törődni. Mindenki nyerni akar, mindent elkövetnek majd, hogy megölhessenek.

- Szóval gyilkolok, vagy én halok meg – szakítom félbe. – Ez az egyetlen esélyem, megértettem.

Finnick rám néz, hosszasan tanulmányozza az arcomat, majd bólint egyet.

- Hidd el, Annie, tudom milyen ez az egész. Megértem, hogy mit érzel, de tényleg nincs más lehetőséged.

- Inkább folytassuk a gyakorlást – mondom, miközben egy mélyet sóhajtok.

- Oké, akkor nézzük tovább – folytatja Finnick. – Ahhoz hogy győzhess, muszáj előnyhöz jutnod. Szúrd ki a támadó szemét, szórj bele földet… Ezzel nem csak fájdalmat okozol neki, de ideiglenesen a látását is megbéníthatod vele.

- Ellenfél megvakítása - ismétlem meg, mintha ezzel felírnám egy képzeletbeli listára a többi tipp és túlélési taktika közé. – Mit csináljak, ha mondjuk, inkább a nyakára támadnék?

- Az egy nagyobb célpont, ha ügyes vagy, átmenetileg meg is béníthatod a másikat. A lényeg, hogy az összes ujjadat tartsd egyenesen és szorosan egymás mellett, a hüvelykujjadat rejtsd a tenyered alá, enyhén hajlítsd be a csuklód, és egy jól irányzott mozdulattal üsd meg a nyaka oldalán. A másik lehetőség, hogy a teljes testsúlyodat beleadva eltalálod a könyököddel a torkát.

- Ezeket még a kiképzésen tanultad? – kérdezem.

- A legtöbbet igen, de Mags is tanított néhány fogást.

Mags, Finnick mentora volt a Hatvanötödik Viadalon. A hosszú évek nyomott hagytak az idős nőn, az arca meggyűrődött, a haja teljesen megőszült, de a szemei még mindig ugyanolyan kedvesen csillognak, mint fiatalabb korábban, és aranyszíve van.